 |
 |
 |
 |
 |
A Bodoki- és Baróti-hegység természetvédelmi terület madárvilágának monitorizálása közben cél a védett madarak fészkeinek beazonosítása is. Különösen odafigyelünk a békászó sas által rakott fészkekre. Az elmúlt hetek terepbejárásai során újabb lakott fészekre bukkantunk.
A Bodoki- és Baróti-hegység természetvédelmi terület madárvilágának monitorizálása közben sok olyan felvétel készül, ami nem kapcsolódik közvetlenül a terület szűkön vett védett értékeihez (a madarakhoz), azonban mutatja az élővilág sokféleségét. Ezekből nyújtunk egy kora tavaszi csokrot.
Daphne mezereum / Farkasboroszlán --- Populus tremula / Rezgő nyár --- Gagea lutea / Sárga tyúktaréj
A kék vércse (Falco vespertinus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
Kelet-Európában, valamint Ázsia Szibériától délre eső keskeny sávjában honos. A telet Afrika déli részén tölti.
Testhossza 28-34 centiméter, szárnyfesztávolsága 65–76 centiméter. Testtömege 130–200 gramm. A hím sötét színezetű, lába piros, alsó farkfedői rozsdavörösek. A tojó fejtetője és hasa rozsdássárga, szürke hátán harántszalagok vannak, hasán nincs mintázat.
Röpte sebes és könnyed. Gyakran egy helyben lebeg (szitál), testét viszonylag függőlegesen tartva. Szárnycsapásai gyorsak, erőteljesek, gyakran néhány szárnycsapás-sorozat siklórepüléssel váltakozik. Ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát. Leginkább nagyobb rovarokkal, főként bogarakkal és egyenesszárnyúakkal táplálkozik, de étrendjében szerepelnek rágcsálók, békák és más kisebb gerinces állatok is. Rendkívül fontos számára a juhokkal legeltetett rövidfüves legelő, amelyen sáskára tud vadászni. Kiemelkedő, magasabb tereptárgyakon pihen.
Síkvidéki erdőkben és facsoportokban fészkel. A sűrűbb erdőket nem kedveli, itt csak a tisztások közelében költ.
Azon kevés ragadozómadár-fajok egyike, amelyik telepesen költ. Fészket nem épít. Többnyire a varjaknak (Corvus frugilegus). fákon lévő gallyakból álló fészkét foglalja el. Akár más madárfajok közelében is költhet. Fészekalja 3–4 tojásból áll, melyeken 22–28 napig kotlik. A fiatal madarak 27-30 nap múlva repülnek ki, maj egy hét múlva vállnak teljesen önállóvá.
Romániában rendszeres fészkelő, április és október között fordul elő.
Az európai populációt 26.000-39.000 párra becsülik, ebből mintegy 1.300-1.600 Romániában él.
A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen mintegy 30-50 párra becsülték a fészkelőállományát.
A kék vércse-állomány fennmaradását leginkább a vetési varjak telepei ellen indított hadjárat veszélyezteti. A kolóniák felszámolása során gyakran kivágják a fészkes fákat, így a kék vércse-fészekaljak is elpusztulnak.
Fotó: Szabó József
A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj, mely egyben a Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi terület címerállata is.
Európában és Ázsia egy részén él. Az elegyes erdőket kedveli, ahol korhadó fák vannak.
Testhossza 25-28 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38-40 centiméter, testtömege 100-112 gramm. A hím sapkája vörös, a tojóé fekete. Hátán fehér folt van, szárnyfedői csíkozottak.
Lárvákkal és cincérekkel táplálkozik.
Rendszeres fészkelő, állandó, nem költöző madár. Revírje nagyobb az összes európai harkályénál, mintegy 3.5 négyzetkilométer. Az öreg bükkösökben fordul elő. Április-májusban költ. Magányos fészkelő. A hím minden tavasszal több odú kivájásába is belekezd, ám a nőstény végül csak egyet választ ki ezekből. Az egészséges fákban nem tesz kárt, rendszerint belül már korhadó fákat választ, gyakran nem is bükköt, hanem különféle puha fafajokat. Az odú rendszerint 5-32 m magasan található, magasabban, mint bármelyik más harkályé. A bejárat kerek 5,5-6,5 cm átmérővel. A 25-37 cm mély vájat csupasz aljzatára rakja 4-6 tojását, melyen 10-16 napig kotlik. Fiókái fészeklakók, 27-28 napos korukban repülnek ki.
Európában biztos állományú, ám sehol sem túl gyakori, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett fajnak számít.
Az európai populáció viszonylag nagy, 180.000-550.000 párra tehető, ebből mintegy 16.000-24.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 195-215 párra becsülték az állományát.
Állományai nagymértékben függnek az erdőgazdálkodástól, a 100 évesnél idősebb bükkösök gyorsütemű kitermelése, a lábon álló kiszáradt fák és az odvas fák szisztematikus eltávolítása jelenti a legfőbb veszélyt a fajra.
Fotó: Barti Levente
