 |
 |
 |
 |
 |
A tavasz folyamán Sugásfürdő környékén a Bodoki- és Baróti-hegység természetvédelmi terület kezelősége mesterséges madárodúkat helyezett el. A többszöri terepmunkán részt vettek a Székely Mikó Kollégium diákjai is CSIA Kinga biológia szakos tanár vezetésével. A Megyei Természetvédelmi és Hegyimentő Központ számára fontos a gyerekek természet iránti tiszteletre való nevelése. Ez volt a fő szempontja a tevékenységnek. A fészkek kihelyezésében segédkeztek a hegyimentők is.
A búbos banka (Upupa epops) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak(Bucerotiformes)rendjéhez tartozó a bankafélék(Upupidae)családjába tartozó Upupanem egyetlen faja.
Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is fészkel; telelni Afrika középső részére vonul. A nyílt állományú, rétekkel, legelőkkel szomszédos öreg erdők lakója, ahol a fészkeléshez odvas fákat talál. Megjelenik az emberek közelében is.
Testhossza 25-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-48 centiméter, testtömege 45-87 gramm. Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbítát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdássárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással. A farok fekete. A faroktollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek, az első 4–5 toll vége fekete, a leghosszabb tollak vége fehér–fekete. A fiatalok elmosódottabb, halványabb színezetűek. A bóbita nem olyan fejlett, mint a felnőtteknél. A csőr enyhén lefelé ívelt, hosszú, csipeszszerű és fekete. A láb ólomszürke, a szem sötét barna.
Fő eledelét a rovarok képzik. Leginkább a földön keresgél, lárvákkal, sáskákkal, gilisztával, tücskökkel, cserebogárral, lótetűvel táplálkozik, amelyeket hosszú csőrével a földből is kiszed.
Üregekben, harkály által készített odúban fészkel. Fészekalja 5–8 tojásból áll, melyen csak a tojó 16–19 napig kotlik. A kirepülés a kikelés után 26–27 nappal történik.
Költőterületén márciustól szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő, ősszel délre vonul.
Hazai állományát 24-42 ezer párra becsülik. Az BirdLife International 2004-es adatai alapján a romániai populáció azon kevesek egyike, mely növekvő tendenciát mutatott az utóbbi években.
A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen elsősorban a legelőkön, kaszálókon és mezőgazdasági területeken figyelhető meg, ritkábban kertekben, öreg gyümölcsfák odvaiban is fészkel.
Állományait elsősorban a rovarírtó szerek széles skálájú használataveszélyezteti.
Fotó: Szabó József
A Bodoki- és Baróti-hegység természetvédelmi terület madárvilágának monitorizálása közben cél a védett madarak fészkeinek beazonosítása is. Különösen odafigyelünk a békászó sas által rakott fészkekre. Az elmúlt hetek terepbejárásai során újabb lakott fészekre bukkantunk.
A Bodoki- és Baróti-hegység természetvédelmi terület madárvilágának monitorizálása közben sok olyan felvétel készül, ami nem kapcsolódik közvetlenül a terület szűkön vett védett értékeihez (a madarakhoz), azonban mutatja az élővilág sokféleségét. Ezekből nyújtunk egy kora tavaszi csokrot.
Daphne mezereum / Farkasboroszlán --- Populus tremula / Rezgő nyár --- Gagea lutea / Sárga tyúktaréj
A kék vércse (Falco vespertinus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
Kelet-Európában, valamint Ázsia Szibériától délre eső keskeny sávjában honos. A telet Afrika déli részén tölti.
Testhossza 28-34 centiméter, szárnyfesztávolsága 65–76 centiméter. Testtömege 130–200 gramm. A hím sötét színezetű, lába piros, alsó farkfedői rozsdavörösek. A tojó fejtetője és hasa rozsdássárga, szürke hátán harántszalagok vannak, hasán nincs mintázat.
Röpte sebes és könnyed. Gyakran egy helyben lebeg (szitál), testét viszonylag függőlegesen tartva. Szárnycsapásai gyorsak, erőteljesek, gyakran néhány szárnycsapás-sorozat siklórepüléssel váltakozik. Ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát. Leginkább nagyobb rovarokkal, főként bogarakkal és egyenesszárnyúakkal táplálkozik, de étrendjében szerepelnek rágcsálók, békák és más kisebb gerinces állatok is. Rendkívül fontos számára a juhokkal legeltetett rövidfüves legelő, amelyen sáskára tud vadászni. Kiemelkedő, magasabb tereptárgyakon pihen.
Síkvidéki erdőkben és facsoportokban fészkel. A sűrűbb erdőket nem kedveli, itt csak a tisztások közelében költ.
Azon kevés ragadozómadár-fajok egyike, amelyik telepesen költ. Fészket nem épít. Többnyire a varjaknak (Corvus frugilegus). fákon lévő gallyakból álló fészkét foglalja el. Akár más madárfajok közelében is költhet. Fészekalja 3–4 tojásból áll, melyeken 22–28 napig kotlik. A fiatal madarak 27-30 nap múlva repülnek ki, maj egy hét múlva vállnak teljesen önállóvá.
Romániában rendszeres fészkelő, április és október között fordul elő.
Az európai populációt 26.000-39.000 párra becsülik, ebből mintegy 1.300-1.600 Romániában él.
A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen mintegy 30-50 párra becsülték a fészkelőállományát.
A kék vércse-állomány fennmaradását leginkább a vetési varjak telepei ellen indított hadjárat veszélyezteti. A kolóniák felszámolása során gyakran kivágják a fészkes fákat, így a kék vércse-fészekaljak is elpusztulnak.
Fotó: Szabó József
