A téli álom egy alkalmazkodás a téli időszakra jellemző táplálékhiányhoz. Fontos szerepet játszik a bocsok túlélésében is – ezek a téli időszakban születnek meg és eleinte képtelenek a hőszabályozásra, ezért védett helyre van szükségük. A barnamedvék kiáshatják saját maguknak a barlangokat, vagy pedig sziklarepedéseket, természetes barlangokat használnak. Esetenként kidőlt fák gyökerei között, vagy akár a szabadban (például egy fa lombkoronája alatt) is telelhetnek. A téli álom (melyet sokan nem tartanak valódi hibernálásnak) közben az állat testhőmérséklete 4-5°C-al csökken, szívverése pedig a normális 40-50 szívverés / percről 8-10-re csökken. A medvék a téli álom idején nem táplálkoznak, nem isznak, nem vizelnek, nem ürítenek, és a felhalmozott zsírkészletekből élnek. A téli pihenés október-december között kezdődik, és általában március-május között ér véget, a tél keménységétől függően. Az állatok eközben elveszthetik testsúlyuk egy jelentős részét: átlagosan 22%-át a hímek és 40%-át a nőstények esetében (ezen utóbbi elsősorban a szaporodás energiaköltségességével magyarázható). Bizonyos területeken, a táplálékban gazdag évek vagy az enyhe telek miatt, a medvék egész évben aktívak maradnak. A téli álom megzavarása, illetve a barlang elhagyása a felnőtt egyedek számára kockázatos, a fiatalok számára pedig gyakran végzetes kimenetelű. Tavasszal először a hímek hagyják el vackukat, és utoljára a frissen bocsozott anyamedvék.
A jelenlegi klimaváltozás miatti enyhébb telek, valamint azon emberi tevékenység hatására, hogy etetik a vadakat – (vadásztársaságok által üzemeltetett kukoricaszórók), a vendégáltó egységek által kitett étel, hogy turisztikai látványosságként odacslják a medvéket; gyakran találkozunk olyan egyedekkel, melyek megspórolják a téli álmot, és egész télen aktívak maradnak, oly annyira, hogy üldözőbe veszik a gyanútlan szízőt a pályán; hisz az ember jelenlétét a könnyen megszerezhető az élelemmel, falatokkal kötik össze.
A barnamedve viselkedése nehezen kiszámítható, és termete, illetve hatalmas ereje miatt harapása, vagy pedig mancsának ütése komoly, esetleg végzetes sérüléseket okozhat az ember számára. A bocsos anyamedvéket, a táplálkozó vagy esetleg a táplálékát védő medvéket minden esetben el kell kerülni. Az etetett (főleg a kézből etetett!), vagy pedig a hulladéktárolókat látogató, kondicionált medvék az embert táplálékforrással asszociálják, elvesztik az embertől való természetes félelmüket és esetenként egyenesen agresszívvá válhatnak. Mindezek ellenére, az ember elleni támadások nem ragadozó jellegűek, hanem általában önvédelemből, a bocsok védelmezéséből vagy pedig egy állati tetem – mint táplálékforrás,emberek ellenivédelmezéséből történnek. Több tényező járulhat hozzá egy medve agresszivitásának fokozásához. Ezek a következők:
- bocsok jelenléte, állati tetem (táplálék) jelenléte,
- hirtelen találkozás (meglepés – a medve úgy érzi, hogy nem tud menekülni és ezért támadni fog),
- barlangnál történő zavarás
A legtöbb baleset megelőzhető azzal, hogy a medvét egyszerűen elkerülik, békén hagyják. A medve általában megpróbálja elkerülni az emberrel való találkozást. Ha mégis támadásra kerül sor, ne fussunk el a medve elől, hanem felvéve a magzat poziciót védjük hasunkat, kezeinkel a nyakunkat. Az esetek nagy részében a medve rövid időn belül otthagyja a megtámadott embert és elmenekül.
