Saját rendezvények

A Keleti Kárpátok borvízben gazdag területein viszonylag gyakori a borvizes lápok jelenléte. Növényviláguk megegyezik a többi vizes területével, azonban a borvíz egy különös színt ad a területnek, illetve amennyiben a limonit le is tud rakódni, akár kisebb vastelepek is létrejöhetnek, mint például a Csíkszereda melletti Vasfúvódombon. A szomszédos Hargita megyében a Borsáros és a Csíksomlyói-láp a két legismertebb, Kovászna megyében a bálványosi Buffogó, az uzonkafürdői láp és a torjai Pokolvölgy lápja. Hogy a Málnásfürdő melletti, a Bodoki- és Baróti-hegység Natura2000-es területen levő láp vidéke a földtörténeti múltban is borvízben gazdag lehetett, bizonyítja a közelben levő feltárásban levő vasas tellér is.

Európában és Ázsiában sík- és hegyvidéken egyaránt szép számban előforduló gyakori ragadozó madár. Gyakran vitorlázás vagy vadászat közben figyelhető meg. Főként kis termetű emlősöket zsákmányol, de nem veti meg a többi gerincest, a rovarokat vagy a gilisztákat sem. Nyílt vidékeken, mezőkön, legelőkön, vizenyős területeken vadászik, és a közeli erdőben fészkel.
Testhossza 50-57 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Tollazata a sötétbarna és a fehér között változik.
Az egerészölyv egy viszonylag beszédes ragadozó madár. Nyávogásszerű kiáltását sokszor repülés közben hallatja.
Gyakran látni a nyílt kultúrtájak és erdőszélek felett vitorlázni, ilyenkor szárnya enyhe "V" alakban felfelé hajlik. Időnként a vércsékhez hasonlóan egy helyben lebeg, azaz szitál a levegőben. Az olyan területeket kedveli, ahol váltakoznak az erdők és mezők, a rétek és szántóföldek. Dél-Európában főleg szubalpin és hegyi erdőket népesít be. A költő- és hálóhelye mindig fákon van. Közép-Európában messze a leggyakoribb ragadozó madár, de helyenként állománya drasztikusan lecsökkent.
Költési időben védi a költőfát és a környékét. Február közepétől a párzási időszakban a párok nászrepülést mutatnak be. Együtt köröznek, és sokat hívogatják egymást. Ezután emelkedések és esések követik egymást, amit a fészekre zuhanás zár le. Az idegen egerészölyveket gyors rárepüléssel és szárnnyal verdesve űzik el. Költési időszakban megritkulnak a szomszédok között a határviták, de egyes pár nélküli fajtársakkal szemben még előfordulhatnak nézeteltérések.Költési időn kívül laza, szétszórt csapatokban kóborol. Ekkor főként a táplálékban gazdag nyílt területeken gyülekeznek. Egész nap ott tartózkodnak, csak estére keresik fel az alvófákat. Egyedül költözik. A vonulás idején megfigyelhető rajok termikek közelében gyűlnek össze, hogy magasságot nyerjenek, de utána ismét egyedül haladnak tovább.

Kovászna megye borvízekben és mofettákban gazdag mivoltának megértéshez a kulcs a Kárpátmedence intermedier vulkanizmusa, mely főleg a kárpáti vulkáni-ív mentén zajlott. Magmája a szubdukció során az alábukó vízzel átitatott kőzetlemezből felemelkedő víz és a tektónikai lemez által alásodort ugyancsak vízzel átitatott üledékek hatására a kéreg részleges beolvadásával keletkezett. Az így létrejövő többnyire bazaltos olvadék többlépcsős folyamat során kerül a felszínre, ez alatt a magmakamrákban differenciálódik, így a felszínre már savanyúbb, SiO₂- ban gazdagabb magmák is kerülhetnek. A Kárpátokban ezen vulkanizmus termékei az andezit, riolit, dácit, bazaltandezit, de néhol felszínre jut a bazalt is. A folyamat olyan hosszú lehetett, hogy mire a felszínre jutott a magma a szubdukció már be is fejeződhetett. Az intermedier vulkánosságra jellemzőek voltak a rétegvulkánok, a lávadómok, a váltakozó működés, lehetett explóziós (robbanásos) és effuzív (kiömléses), keletkezhettek törmeléklavinák is. E vulkánosság részben egyidős a középső- és felső-riolittufa fázisokkal. Legöregebb tagjai a medence nyugati területein 18-23 millió évesek, ezeket a korábban már említett oligocén kori periadriai vulkanizmus folytatásának lehet tekinteni, de általában a többi részen 16 millió év körüliek a vulkáni megnyilvánulások. A vulkanizmus kora szempontjából bizonyos fokú vándorlást mutat nyugatról keleti, délkeleti irányba, elsősorban a Keleti-Kárpátokban, ahol ennek oka a nem párhuzamos lemezek ütközése, szubdukciója, amelyek szöget zártak be, ezért a területeiken eltérő időközökben zajlott
az alábukás és az általa okozott mészalkáli vulkanizmus is (bezáródó ,,olló” jelenség). Legfiatalabb szakasza a Keleti-Kárpátokban található, ahol csak 32-40 ezer éve ért véget a vulkanizmus. A Kárpát-medence legfiatalabb vulkánja itt a közelben, a Csomád hegységben található, amely 32 ezer évvel tört ki utoljára. Ez geológiai értelemben nagyon fiatalnak számít. A Csomád hegyég utóvulkanikus aktivitását bizonyítja, hogy tevékenysége következtében évente legkevesebb 8.700 tonna széndioxidot (CO₂) juttat a levegőbe a talajon keresztűl, de említésre méltó a levegőbe juttatott kénhidrogén (H₂S) mennyiége is.
A magmakamákból feláramló gázak és ásványi anyakok találkoznak a különböző vízrétegekkel, mely magába oldja őket és a felszinre érve borvízforrásként jelenik meg. A források közelében a vízben oldott ásványi anyag egy része kicsapódik, és a vasvegyületeknek köszönhetően álltalában rozsdabarmára színezi a forrás környékét. A széndioxid (CO₂) vízben oldódva szénsavat (H₂CO₃), eredményez, mely megadja a borvízek jellegzetes savasságát.

A téli álom egy alkalmazkodás a téli időszakra jellemző táplálékhiányhoz. Fontos szerepet játszik a bocsok túlélésében is – ezek a téli időszakban születnek meg és eleinte képtelenek a hőszabályozásra, ezért védett helyre van szükségük. A barnamedvék kiáshatják saját maguknak a barlangokat, vagy pedig sziklarepedéseket, természetes barlangokat használnak. Esetenként kidőlt fák gyökerei között, vagy akár a szabadban (például egy fa lombkoronája alatt) is telelhetnek. A téli álom (melyet sokan nem tartanak valódi hibernálásnak) közben az állat testhőmérséklete 4-5°C-al csökken, szívverése pedig a normális 40-50 szívverés / percről 8-10-re csökken. A medvék a téli álom idején nem táplálkoznak, nem isznak, nem vizelnek, nem ürítenek, és a felhalmozott zsírkészletekből élnek. A téli pihenés október-december között kezdődik, és általában március-május között ér véget, a tél keménységétől függően. Az állatok eközben elveszthetik testsúlyuk egy jelentős részét: átlagosan 22%-át a hímek és 40%-át a nőstények esetében (ezen utóbbi elsősorban a szaporodás energiaköltségességével magyarázható). Bizonyos területeken, a táplálékban gazdag évek vagy az enyhe telek miatt, a medvék egész évben aktívak maradnak. A téli álom megzavarása, illetve a barlang elhagyása a felnőtt egyedek számára kockázatos, a fiatalok számára pedig gyakran végzetes kimenetelű. Tavasszal először a hímek hagyják el vackukat, és utoljára a frissen bocsozott anyamedvék.

A jelenlegi klimaváltozás miatti enyhébb telek, valamint azon emberi tevékenység hatására, hogy etetik a vadakat – (vadásztársaságok által üzemeltetett kukoricaszórók), a vendégáltó egységek által kitett étel, hogy turisztikai látványosságként odacslják a medvéket; gyakran találkozunk olyan egyedekkel, melyek megspórolják a téli álmot, és egész télen aktívak maradnak, oly annyira, hogy üldözőbe veszik a gyanútlan szízőt a pályán; hisz az ember jelenlétét a könnyen megszerezhető az élelemmel, falatokkal kötik össze.

A barnamedve viselkedése nehezen kiszámítható, és termete, illetve hatalmas ereje miatt harapása, vagy pedig mancsának ütése komoly, esetleg végzetes sérüléseket okozhat az ember számára. A bocsos anyamedvéket, a táplálkozó vagy esetleg a táplálékát védő medvéket minden esetben el kell kerülni. Az etetett (főleg a kézből etetett!), vagy pedig a hulladéktárolókat látogató, kondicionált medvék az embert táplálékforrással asszociálják, elvesztik az embertől való természetes félelmüket és esetenként egyenesen agresszívvá válhatnak. Mindezek ellenére, az ember elleni támadások nem ragadozó jellegűek, hanem általában önvédelemből, a bocsok védelmezéséből vagy pedig egy állati tetem – mint táplálékforrás,emberek ellenivédelmezéséből történnek. Több tényező járulhat hozzá egy medve agresszivitásának fokozásához. Ezek a következők:
-    bocsok jelenléte, állati tetem (táplálék) jelenléte,
-    hirtelen találkozás (meglepés – a medve úgy érzi, hogy nem tud menekülni és ezért támadni fog),
-    barlangnál történő zavarás
A legtöbb baleset megelőzhető azzal, hogy a medvét egyszerűen elkerülik, békén hagyják. A medve általában megpróbálja elkerülni az emberrel való találkozást. Ha mégis támadásra kerül sor, ne fussunk el a medve elől, hanem felvéve a magzat poziciót védjük hasunkat, kezeinkel a nyakunkat. Az esetek nagy részében a medve rövid időn belül otthagyja a megtámadott embert és elmenekül.

A környezetünkben levő életközösségek közül talán a talajra figyelünk oda legkevésbé, pedig akár élelmezésünk szempontjából is ennek van a legnagyobb jelentősége. Egy bonyolult rendszer, ahol találkozik az élővilág a kőzetekkel, levegővel, vízzel, napfénnyel, ezek elegye adja meg a talaj típusát, határozza meg a rajta kifejlődő élő közösségeket. Vastagsága, szervesanyag-tartalma változó. A legvastagabb a gyepek talajrétege, és érdekes módon az itt felhalmozódó szerves anyag mennyisége vetekszik egy erdő tömegével. De ezt gyorsan elveszíti kiszáradás esetén, amit okozhat a mesterséges lecsapolás, árkolás. Ez a folyamat nem látványos, mint az erdők eltűnése, de hatása talán fokozott, hiszen egy esetenként több méter vastag talajtakaró szerves anyag tartalmát lehetetlen helyreállítani, a természetes folyamat akár millió év is lehet. December 5-e a talajvédelem világnapja. Óvjuk talajainkat!