Saját rendezvények

A cigányréce (Aythya nyroca) a lúdalakúak rendjébe (Anseriformes), ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és az Aythya nembe tartozó faj. Európa keleti és déli részén, Ázsia déli és nyugati részén él, mélyebb tavak és mocsarak környékén. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Nevét jellegzetes színéről kapta a magyar nyelvben, de más nyelvekben is a neve utal a színére.
Testhossza 38-42 centiméter, a szárnyfesztávolsága 63-67 centiméter, testtömege 450-730 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím. A sekélyebb (30-100 cm-s) vizeket kedveli, rejtőző életet él a sűrű náddal övezett tószemeken.
Gyommagvakkal, növényi részekkel, rovarokkal, csigákkal, békákkal és apró halakkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló, Izraelben és Afrikában telel.
Talajra növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét. A fészekalj 8-12 tojásból áll, melyen 25-28 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, 55-60 naposan válnak röpképessé.
Az európai populáció 12.000-18.000 párra tehető, ebből mintegy 5.500-6.500 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen mintegy 5-20 egyed figyelhető meg a vonulási időszakokban, tudomásunk szerint nem fészkel a területen.
Állományait költőterületein a vizes élőhelyek felszámolása, a nád felégetése és az orvvadászat veszélyezteti.

Fotó: Szabó József

A kis őrgébics (Lanius minor) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.
Európa déli részén, és Ázsiában honos. Nyílt vagy bokros területek lakója, a modern mezőgazdaság miatt csökkenő állományban. Hosszútávú vonuló, Dél-Afrikáig is elkóborol.
Testhossza 19-21 centiméter, szárnyának fesztávolsága 32-35 centiméter, testtömege 41-61 gramm. Fekete szemsávot visel, az idősebb madaraknak a homloka is fekete. Melle és hasa rózsaszínnel árnyalt. Más madarak hangját keveri saját énekével.
Táplálékának jelentős része rovarokból áll, de megfogja a kisebb emlősöket és hüllőket is. Rendszerint magasabb tájelemekről, faágakról, villany- és telefondrótról figyeli a terepet és innen csap le áldozatára.
Magasabb fákra, ágvillákba növényi anyagokból építi csésze alakú fészkét, melyet tollakkal béleli ki. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 14-16 napig kotlik. A fiókák 14-19 nap múlva repülnek ki.Májustól augusztusig tartózkodik a költőterületén.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján, de még nem veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként van nyilvántartva.
Az európai populáció viszonylag nagy, 620.000-1.500.000 párra tehető, ebből mintegy 364.000-857.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 40-70 párra becsülték az állományát.
Állományait a mozaikos tájszerkezet átalakítása, a bokros területek felszámolása, az intenzív mezőgazdaság és a rovarírtó szerekkel kezelt monokultúrák térhódítása veszélyezteti.

Fotó: Szabó József

Az uhu (Bubo bubo) a madarak osztályának, a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.
Európában és Ázsiában él. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető, sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyeket elszórt fák borítanak.
A legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága 60-75 centiméter, szárnyfesztávolsága 160-188 centiméter, tömege 1,5-4,5 kg között van. A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím. Háta rozsdabarna, feketés vonalkákkal, hasi része sárgás, hullámos barna rajzokkal. Tollfülei jól láthatók. Lábai tollasak, szárnyai nem érnek a farka végéig. Horgas csőre van, amivel könnyen tudja tépni a zsákmányát.
Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen. Madarakon és kisebb emlősökön kívül a nyulakat is zsákmányul ejti. Nagy termete lehetővé teszi akár más baglyok, őzgidák és rókák elejtését is. Rendkívül kifinomult látása és hallása segíti vadászatában. Elsősorban löszfalakban, elhagyatott kőbányákban fészkel.
Magányosan élnek, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. A költési időszaka február és június közé esik. Gyakran más fajok fészkét foglalja el, vagy saját maga rakja egy-egy védett sziklakiszögellésre, barlang bejáratához, a tajgán a talajra. A fészket a pár több éven keresztül is használhatja. A költésben a tojó egyedül vesz részt, a fiókák felnevelésében azonban a hím is szerepet vállal. A fészkét hevesen védelmezi a betolakodókkal szemben. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 34-36 napig kotlik, a fiókák fészekhagyóak, és nagyjából 7 hetesen válnak röpképessé. A fiatalok 2-3 évesen költenek először. A megfigyelések szerint 31 éves korukban még szaporodóképesek. A természetben többnyire 29 évnél nem élnek tovább, fogságban azonban 68 évig is elélhetnek.
Rendkívül érzékenyek élőhelyük, környezetük változásaira. Ha kevesebb a táplálék, egyből csökken a párzási kedvük, így a költési időszak is késik.
Az európai populációt 19.000-38.000 párra becsülik, ebből mintegy 750-1.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 1-5 párra becsülték az állományát.

Fotó: Daróczi Szilárd

A fekete harkály (Dryocopus martius) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe és a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.
Európa nagy részén él, de Ázsiában is előfordul. Általában öreg lombhullató- és vegyes erdőkben található.
A legnagyobb európai harkályféle, testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 64-73 centiméter, testtömege 250-370 gramm. Feje teteje vörös, tollruhája fekete. Csőre és szemgyűrűje halványsárga, nyaka karcsú. Lárvákkal és rovarokkal táplálkozik. Csőrével ütögeti a korhadt fák kérgét táplálék után kutatva, majd a megtalált zsákmányt kivési. Esetenként csigákat és növényi eredetű tálálékot is fogyaszt (főként gyümölcsöt).
Nagyméretű, 8-11 cm átmérőjű ovális bejáratú odúját saját maga készíti, nagy magasságban (4-25 m). A nem használt odút más madarak, főleg kék galambok foglalják el. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 17-19 napig kotlik.
A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 80-100 párra becsülték az állományát. Állományai nagymértékben függnek az erdőgazdálkodástól, a 100 évesnél idősebb lombhullató erdők gyorsütemű kitermelése, a lábon álló kiszáradt fák és az odvas fák szisztematikus eltávolítása jelenti a legfőbb veszélyt a fajra.

Fotó: Bedő Sándor